Gyerekkoromban egész nyarakat töltöttünk a Nagymamánál. A bunkerünk a legmagasabb szilvafán volt, egész nap ott játszottunk, még olvasgatni is oda húzódtunk vissza. Ha elkezdett érni a szilva, szedtük hetekig, aszerint, amit Nagymama kért: az érett, nagy szilvákat befőttnek, lekvárnak, a kicsiket gombócnak, a sérült szemeket pálinkának, a földre hullottakat a tyúkoknak, a túlérett, mézédes, már szinte megfonnyadt gyümölcsöt pedig hatalmas ponyván kiterítettük a napra, hadd aszalódjon a forró nyári napsütésben ízesre, keményre. A szilvalekvár az udvaron főtt, üstben, akkora fakanállal kevertük, mint egy sütőlapát, gyerekként el sem bírtuk.
Manapság ritka a nagy kert, ahol elférne akár két hatalmas szilvafa is. Nincsenek tyúkok, akik verekszenek a földre hullott szemekért, a pálinkát sem otthon főzzük általában és a szilvalekvár a TESCO-ban vett szilvából a lakótelepi lakás apró konyhájában rotyog egy kicsi fazékban. Nincs idő semmire és nem kényelmes felmászni a magas fa tetejére a gyümölcsért. Kár, hogy ez a mai gyerekek és felnőttek életéből kimarad. Mégis jó volna, ha a felnövekvő nemzedék is megtapasztalná, milyen érzés a gyümölcsöt saját kezűleg leszedni a fáról és mennyivel édesebb, ha éretten, frissen szedjük.
A kertészeti termesztés igyekszik alkalmazkodni a világ megváltozott igényeihez. Vannak már olyan alanyok, többek között a Wavit alany is, amelyre szemezve vagy oltva a nemes fajtákat, úgy csökkentik a szilvafák növekedési erélyét, hogy közben a termésmennyiség és a gyümölcsméret nem csökken. A fák nem lesznek magasabbak 2-2,5 méternél, a koronájuk kevésbé terebélyes, kisebb távolságra is elférnek egymástól, akár a kert sarkában is. Az alany nem sarjadzik, tehát nem okoz külön munkát a sarjak kivagdosása, nem akadályozza a kerti fűnyírást. A Wavit alanyra oltott, szemzett szilvafák később hajtanak ki, mint a hagyományos alanyokon lévők, így kisebb a veszélye a virágok fagykárosodásának – ami pedig az utóbbi években szinte minden szezonban sújtotta a szilvatermesztőket. Szinte minden talajhoz jól alkalmazkodik, de a homoktalajnál jobban szereti a kötöttebb, agyagosabb talajt. Nagyon bőtermő és korán fordul termőre, garantált, hogy lesz mit szüretelnünk már a fiatal fákról is.
Ezek a tulajdonságok nem csak a hatalmas árutermelő ültetvényekben fontosak, ahol a kisebb koronaméret miatt hatékonyabb a metszés, a növényvédelem és a szüret – hanem a hobbikertekben is. Kisebb kertben is elfér pár szilvafa, a szürethez nem kell fára mászni és már a második-harmadik évtől ott kékellenek a szemek a fákon. Ha kisebb méretű a fánk, egyszerre nem kell akkora mennyiségű termést feldolgoznunk, ami nem is férne el a konyhában vagy nem lenne rá időnk – ilyenkor érdemes több különböző fajtát választani, amelyek eltérő időben érnek, így hosszabb ideig lesz szilva az asztalon, több időnk van az eltevésre, tartósításra. A fagyasztott szilva kiolvasztva ízletes csemege télen, de gyümölcslevesbe, süteménybe téve is nagyon finom – válasszunk olyan fajtát hozzá, amelynek elegendően kemény a gyümölcshúsa, jól bírja a fagyasztást és nagyon aromás, ízletes.
Ilyen párosítás például a Tophit és a Kulinaria (Toptaste) fajták, amik kiválóan kiegészítik egymást házikertben. Először a Kulinaria vagy szinonim nevén Toptaste fajta gyümölcsei érnek, már augusztus utolsó hetében teljesen éretten szedhetjük le őket. A fajta neve sokat elárul: ennél ízletesebb, aromásabb szilvafajta nem sok van. Amit nem ettünk meg azon frissiben, a fa alatt állva, azt nagyon sokoldalúan felhasználhatjuk: aszalványnak, befőttnek, fagyasztva, pálinkának, szilvatorta tetejére vagy akár gombócnak is. Elhúzódó, fokozatos az érése, így sokáig van érett gyümölcs a fán. A színe sötétkékes-lilás, nagyon tetszetős.
A Tophit fajta gyümölcsei szeptember elejétől érnek. Nagyobb, világosabb színű gyümölcsei van, mint a Toptaste-nek, mérete miatt gombócnak kevésbé alkalmas, nagyon jól bírja viszont a fagyasztást, kiolvasztva sem veszíti el a konzisztenciáját és kellemes ízét. Ennél a fajtánál jobban kell figyelnünk a szüret ütemezésére, a túlérett szemek hamar megpuhulnak és lepotyognak a fáról, viszont kiváló, aromás-ízes, gyönyörű színű lekvár főzhető belőle. Régen a nemesi családok egy bizonyos rétegét „hétszilvafás nemeseknek” titulálták. Ha Wavit alanyú, kisebb növekedési erélyű szilvafát választunk a kertbe, akár mi is lehetünk „hétszilvafás” család!